2013. augusztus 20., kedd

Chapter 19

Sziasztok!

Nincs mentségem a késésre, sajnálom! Vagyis van, de ez akkor sem magyarázat, szóval csak remélni tudom, hogy vannak még kedves, édes olvasóim! :)
A mai fejezetet szeretném kicsit osztályozni, ugyanis nagyon, nagyon, nagyon, ismétlem, nagyon +18-as!
Kérlek csak akkor olvasd, ha bírod, ha nagy vagy, és ilyesmi. :)
Mindenkitől elnézést a nagyon szexi részért, és az esetleges csúnya szavakért, én szeretlek titeket!
Jó szórakozást!

U.i.: Külön köszönet az utolsó fejezethez érkezett kommentekért! :)
Adél, Jenni, ezt a részt többek közt nektek is ajánlanám a támogatásotokért, és hogy velem vagytok mindig és olvastok! :)))



The night which you'll always remember




Álmosan fordultam át az este folyamán már sokadszor a másik oldalamra, azt hiszem, ezt nevezik szenvedésnek, amikor már nem vagy álmos, csak fáradt, forgolódsz és a rémálmod, hogy ki kelljen kelned a puha párna és a meleg takaró édes fogságából.  Laposan pislogtam párat, miközben az üres ágyat néztem, és igyekeztem feleleveníteni, hogy mi is történt tegnap, hiszen adott volt a kérdés, hogy hol is vagyok, ha egyáltalán nem ismerős a terep. Aztán hirtelen, mint valami filmben elevenedett fel előttem Zayn arca, ahogy sarokba szorított, a gondolataim, melyek folyton azon cikáztak, hogy miért is nem mondtam még igent a hétvégére, ha úgyis tudom, hogy igent fogok. Emlékeztem a több órás motor útra, a megérkezésre a takaros kis házhoz és a történetekre, melyekkel Zayn szórakoztatott, míg végül már képtelen voltam nyitva tartani a szemem, és elaludtam mellette az ágyban. Még napközben behúztuk a függönyöket, és körülbelül délután kettő lehetett, amikor a hosszú nap után elnyelt a könnyed sötétség.
Feltoltam az arcom a párnáról, és egy éjjeliszekrényféleséget igyekeztem keresni, amin megpillanthatok egy órát és megtudhatom, hogy mennyire is nyúlt az éjszakába a délutáni alvásom, de csalódnom kellett, se kis szekrény, se óra. Felnyögtem és átvetettem magam a másik oldalamra, ezzel pedig egyidejűleg kattant az ajtó, és lépések zaja ütötte meg a fülem.
-          Szép estét Csipkerózsika! – süllyedt be mellettem az ágy, és nem a leülős formában. Az egész hossz besüppedt, mellettem a párna megremegett.
-          Mennyi az idő? – nyögtem visszaeresztve arcom a tollas puhaságba. Fáradt voltam.
-          Este kilenc. Együnk, aztán fél tizenegy fele indulás.
-          Indulás? Mégis hova? – emeltem fel hirtelen a fejem, és értetlenül meredtem az arcára. Egy percig azt is elfelejtettem, hogy elrejtsem magam előle a reggeli borzalmas kinézetem miatt.
-          Szórakozni. Azért, amiért jöttünk.
-          De hova? – erősködtem tovább, miután egyre inkább az az érzés kerített hatalmába, hogy saját szórakoztatása érdekében hallgat el előlem információkat.
-          Gyere enni, aztán mutatok valamit! – intett az ajtó felé, és már fel is tolta magát az ágyról.
Kezét nyújtotta felém, és várakozón nézett, biztosra vette, hogy meg fogom adni magam, hiszen egyrészt egy napja nem ettem, másrészt a kíváncsiság nagy úr.
-          Nem! Mutass, aztán eszem. Esetleg – makacsoltam meg magam, ugyanis a pimasz csillogás a szemében, a féloldalas mosoly pedig az arcán nem hagyott nyugodni.
-          Olivia White, nem opciókat ajánlottam, hanem kijelentettem hogyan lesz – komoly arcalt fordult felém, szinte egyik pillanatról a másikra tűnt el az arcáról a mosoly, és átmenet nélkül váltott bohókásból ellentmondást nem tűrően határozottá. Ha nem láttam volna azt a bizonyos csillogást a szemében, még el is hittem volna, hogy megharagudott, így viszont csak hihetetlen mértékben meglepett a fellépése. – Szóval, ha nem fogod meg most a kezem, és jössz le velem enni valamit, akkor kimegyek, öt percet kapsz, hogy utánam gyere. Ha egyik sem történik meg, nem állok jót magamért!
Egy percre elfordítottam róla a tekintetem és mérlegeltem az esélyeim. Zayn nem éppen úgy nézett ki, mint aki viccel, vagy akit meghat a hisztim, ha most belekezdek. Talán éppen az a baj vele, hogy hatalmas az egója, nagy az arca, kioktat, ha kell durva és határozott, nagyszájú, és veszélyes. Túl sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint én hasonlóak vagyunk, én pedig ehhez nem vagyok hozzászokva. Nem szeretem, ha irányítanak, ha megmondják mit csináljak, és eddig ezzel nem is volt semmi problémám, mert általában a fellépésem háttérbe szorítja a gyenge jellemmel rendelkező egyedeket. De most itt van Zayn, aki simán lealáz kihasználva azt, hogy férfi, és hogy a legkevésbé sem érdekli, hogy én éppen milyen határozottan is lépek fel ellene. Gyenge vagyok mellette. Egy senki. Ez pedig…
Lassan nyújtottam felé a kezem, amit ő készséggel el is kapott, és lassan felhúzott az ágyról. Maga mögött húzva lépkedett az ajtó felé, én pedig kómásan és teljesen összezavarodva hagytam.
… Tetszik?

***

Szótlanul telt a vacsoraidőben felszolgált reggelink, hiszen legnagyobb meglepetésemre Zayn már mindent előkészített az asztalon, így némán szolgálhattam ki magam az étkekből. Tojásrántotta, toast, sonka, bab, apró kolbászok, és főtt tojás is várt, a müzli és a tej mellett. Elképedve léptem az asztal mellé toltam fel magam a bárszékre, miközben a fiú kérdés nélkül töltött a narancsléből. Ennél a pontnál mér kétség sem férhetett ahhoz, hogy biztosra vette, le fogok jönni enni minden ellenkezésem ellenére. Nem tudom mi tehette, de képtelen voltam túllépni kábultságomon és olyan dolgokon gondolkodni, mint a mit keresünk itt, mégis miért jöttem el vele, hova készülünk, mi a meglepetés, mikor jutunk haza, és hogyan, egyszerűen csak üveges tekintettel, fáradtan bambultam magam elé, és komótosan fogyasztottam a reggelim.
Sötét volt a garázs, ahova egy szűk folyosón sétáltunk ki és rettenetesen erős festékszagú. Torz fintorba fordult az arcom, ahogy megcsapott a szag, de nem volt időm megtorpanni és szokni a sötétet, vagy a szagot, ugyanis a fiú már el is indult előttem, én pedig a sötét homályban követtem az alakját. Középen egy hatalmas meghatározatlan tárgy foglalt helyet, amely egy lepellel volt letakarva, így nekünk az mellett kell oldalaznunk előre. Egyetlen apró információt sem árult el nekem Zayn arról, hogy mi is a terve a mai estére, vagy, hogy mit keresünk a sötét garázsban, de ez még a legkisebb gondom volt. Sokkal jobban izgatott, hogy vajon Hannah tudja-e tartani a hátát, és fedez-e folyamatosan, ha anyáék érdeklődnének a hollétemet illetően, ugyanis mindössze maximum reggelig bírja ki a telefonom akkumulátora, így egyetlen hívást tudok lefolytatni, amivel biztosítom anyáékat afelől, hogy otthon vagyok Nanáéknál, és jól vagyok.
-          Zayn!
-          Hm?
-          Mit keresünk itt? Aú – szisszentem fel, ahogy véleményem és fájdalmam szerint belerúgtam egy teli festékesdobozba, amit nem csak a lábfejem és lábujjaim, hanem a sípcsontom is bánt.
Egy ideig egy lában ugrálva követtem Zayn sötét és lassan előre haladó alakját, majd elkaptam a vállát, amivel megállásra kényszerítettem.
-          Jól vagy? – fordult hátra, és közelről már láttam az arcát is, ahol kivehető volt, hogy értetlenül, összevont szemöldökkel vizsgálja az arcom.
-          Nem mondanád inkább mégis el, hogy miért botladozunk a sötétben?
-          Mert fogalmam sincs, hogy hol van a villanykapcsoló – vonta meg a vállát, majd visszafordult előre, lerázta magáról a kezem, de mielőtt még időm lett volna felháborodni megfogta azt és maga mögött húzva indult tovább.
-          Ja, hát ezzel még nem kerültem közelebb ahhoz a rengeteg válaszhoz, amit várok – morogtam inkább csak magamnak. Egyre jobban éreztem azt, hogy csak egy szélmalomharc az, amit vívok az információkért, és lassan a feladás gondolata egyre jobban foglalkoztatott.
-          Á, a büdös francba – torpant meg, majd egyik lábát felemelve járta el ugyanazt az egy lábon ugrálós táncot, mint én néhány másodperce. Lenéztem a lábához, és egy hasonló festékes vödör formája is kirajzolódott, így most már szinte biztos, hogy ugyanolyan áldozatává vált a színezőanyagnak, mint jómagam. Képtelen voltam visszafojtani a nevetésem, hangos kacagásban törtem ki, amit Malik egy horkantással nyugtázott. – Állj meg itt, és várj. Megkeresem azt a kibaszott kapcsolót – morogta elengedve a kezem és lassan ellépett előlem, most már feltűnően darabos és elővigyázatos mozgással.
Ha időm, és lehetőségeim engedik biztos, hogy körbefordultam volna, hogy tudjam honnan is jön Zayn, milyen a Malik család öröksége, hogyan is néz ki a ház, kupi van, vagy rendben tartja, de csak álltam esetlenül karjaim magam előtt tartva és vártam a világosságot, ami pár másodperc múlva egy hangos „tádám” után meg is jelent.
-          Na, jó vagyok?
-          Nagyon fergeteges! Hihetetlenül nagy intelligenciát sejtet a tény maga, hogy a saját házadban röpke öt perc után sikerült megtalálnod a villanykapcsolót, miközben arról a tényről, hogy festékes cuccok vannak szétszórva mindenhol elfelejtettél mind engem, mind pedig magadat tájékoztatni.
-          Azaz, okoskodjál csak, alig húsz perc múlva már nem fogsz! Sőt, meg merem kockáztatni, hogy megszólalni sem bírsz majd!
-          Remélem nem a farkadra utalsz ilyen nagy felhanggal – horkantam fel nevetve, mire Zayn mosolyogva megrázta a fejét, és közelebb lépett a letakart tárgyhoz. Világosban a kirajzolódott formák alapján megállapítottam, hogy egy autót takar a lepel, a másik eshetőséggel ellentétben, ami megfordult a fejemben, miszerint időgép.
-          Hidd el, akkor is csak majd tátod a szád, ha érted mire gondolok – kacsintott rám, amire bár vissza akartam vágni, egyszerűen képtelen voltam, így csak kissé pirosló arccal követtem mozdulatait, és a gép hátsó részére helyeztem a kezem.
-          Szép forma – állapítottam meg elismerően, amivel azt hiszem újabb mögöttes szexuális tartalmat vélhetett felfedezni, ugyanis hangos röhögésben tört ki. – Istenem Zayn, fejezd be! Nem lehetne, hogy egyszerűen csak lerántod a leplet és megnézhetem végre?
-          Hé, hé, hé, ezt ki kell várni! Hónapok óta nem láttam a kicsikémet. Kerülgetjük egymást, végre beszippantom az illatát, simogatom, aztán jöhet a java.
Elképedve néztem a fiúra, aki minden szavát halálosan komolyan is gondolta. Mosolyogva, szinte még sohasem látott gyöngédséggel húzta végig a kezét az autó oldalán, miközben a lehető legnagyobbat szippantotta a vaníliás, olajos, festékes, kissé poros levegőből, ami az arcán tükröződő érzelmekből következtetve élvezetet okozott neki, és imádta. Megráztam a fejem, becsuktam a szám, magam előtt karba fontam a kezem, és így néztem fel Zaynre.
-          Esetleg kettesben hagyjalak titeket?
-          Esetleg féltékeny vagy? – vágott vissza mosolyogva, miközben kihúzta magát.
-          Nem, csak nem érdekel a petting része a dolognak – magyaráztam a tőlem telhető legnagyobb közönyösséggel, miközben éreztem, hogy forr bennem indulat. Fogalmam sincs mi korbácsolhatta fel bennem, de egyszerűen képtelen voltam elfojtani, bármennyire is igyekeztem.
Néztem, ahogy az énekes lassan elsétál az autó oldalától a motor felé, és lassan, szorosan két kézzel rámarkol a kocsit takaró lepedőre.
-          Izgulsz, mi? – fordult felém, és ökölbe szorított kezeim bámulta.
-          Megütlek!
Egy percbe sem telt, hogy Zayn lerántsa az autóról az anyagot, előrántsa a zsebéből a kulcsokat, bepattanjon a vezető ülésre, kinyissa nekem az oldalajtót és türelmesen várja, hogy magamra találjak és beüljek mellé. 


Képtelen voltam levenni a tekintetem a járműről, egyszerűen maga volt a tökéletesség, a veszély, a szépség, és az az autó, amibe én soha az életben nem ülök bele, tudva, hogy a legalsó sebessége is legalább 300km/h, és ezt körülbelül két másodperc alatt el is éri. Izgatott a tudat, hogy milyen lehet a végsebességével száguldani, hogy milyen lehet vezetni, de az is elég lett volna, ha csak nézhetem.
-          Ez…ez egy…
-          Na, most mi van? Beülsz?
-          Ez egy Lamborghini – böktem ki végre és hátráltam egy lépést. – Én ebbe nem ülök be.
-          Mert?
-          Mert megölsz! Tudod mennyivel tud menni ez az állat? – böktem a fehér szépségre kitágult pupillákkal.
-          Oké, először is elég sokk nekem az is, hogy van fogalmad milyen kocsi ez, de esküszöm, átadom a vezetőülést, ha a végsebességét is megmondod.
Szinte hallottam a saját nyelésem zaját, miközben feszülten mindkét kezem a zsebembe dugtam.
-          Akkor inkább nem tudom.
-          Ez igen White! Napról napra több meglepetéssel szolgálsz! Na, szállj be! – intett a fejével.
Darabos mozgással fordítottam fejem az égbe nyúló szélső ajtó felé. Igazából nem tudom mitől félek, hiszen általában az ilyen dolgok nem ijesztenek meg, nem riasztanak el, mégis ha Zayn neve merül fel többek közt a kocsik, gyorsulás, motorozás, bulizás szavak mellett egyfajta vad félelem fog el, ami egyben izgat és megrémít. Lehet, hogy beteges, amit érzek, de szinte biztos vagyok benne, hogy meg van a férfiban az a vadság, ami miatt egyszer nagyon meg fogom szívni.
-          Hova megyünk? – tudakoltam egy lépést megtéve felé.
Akaratomon kívül hajlottam a beleegyezés végkimenetelébe. Tartottam tőle, hogy könnyűszerrel lecsapja az ajtót és itt hagy, elvégre nem tudok sehova menni az irányítása nélkül. Sohasem találnék haza. Ráadásul az, ha magamra hagy azzal jár, hogy mellőznöm kell a társaságát, nem fogom érezni az illatát, nem látom a mosolyát, és nem fog megborzongatni a tudat, hogy mellettem van.
Jesszus, mi történt velem?
-          A kocsiban elmondom – zárta rövidre, elfordult tőlem, gyújtást adott a kocsira, és a motor felbőgött.
Menjek, ne menjek. Menjek, ne menjek. Menjek, ne…
-          Istenem, egyszer a saját önfejűségem fog a sírba vinni – morogtam, majd bevágtam magam az anyósülésre.
Lábaim szorosan egymás mellé zártam, karjaim esetlenül pihentek az ölemben, miközben szigorú arccal, izgatottságtól zihálva és a dübörgő mellkassal bámultam ki a szélvédőn.
-          Fogalmad sincs, hogy kell lecsukni az ajtót, igaz? – kacagott igazán jókedvűen Zayn, mire csak felé fordítottam a fejem, és arcizmom sem rándult.
Bal kezével lazán fogta a kormány tetejét, miközben másik keze a sebességváltón nyugodott. A letörölhetetlen vigyor természetesen az arcán ült, és élvezte. Annyira élvezte…
-          Igaz – válaszoltam sértődötten és hagytam, hogy Zayn mosolyogva átnyúljon a testem felett, és megmutassa hogyan is „csukom be” magam mögött az ajtót.

/Harry/

Lágyan csókoltam bele a nyakába, miközben kezemmel körülöleltem törékeny testét és közelebb húztam magamhoz. Könnyedén az ölembe tudtam ültetni a hatalmas cabben, miközben a sofőr zavartalanul vezethetett, a fekete elválasztó üveg pedig biztosított minket afelől, hogy ő nem láthat be, mindössze a mi oldalunkról zavartalanul az áttekintés.
Volt valami ebben a lányban, ami miatt képtelen voltam elszakadni tőle. Talán az illata, vagy a megjelenése, a szépsége, az alakja, a kisugárzása, vagy éppen mindegyik egyszerre, nem tudom, csak azt tudtam, hogy az ellenállás hiába való. Magába szippantott, akartam minden egyes porcikáját, kívántam minden csókját, érintését, érezni akartam az illatát, látni az arcát, a mosolyát, az élvezetet az arcán, a kéjt, a mohó csillogást a szemében. Szükségem volt rá, hogy minden lehető formában érezzem a testének minden részét, akartam őt minden egyes pillanatban, mégis nyújtani kívántam, húzni, hogy az összes érintés elnyúljon, mindegyik élvezet legyen és sose érjen véget az éjszaka. Olyan volt számomra, még anonimként is, mint szomjazó, sivatagban eltévedt embernek akár egy csepp víz. Még többet akartam, még tovább és végtelenül.
Hátradöntöttem a fejem, ahogy megéreztem a lány apró kezeit a nyakamon, miközben apró csókokkal borította be az arcom elindulva a fülemtől egészen a szám sarkáig. Megremegtem, ahogy meleg lehelete az arcom csiklandozta, majd pedig az ajkak a nyakam oldalán suhantak végig. Beharaptam a szám, erősen a fenekébe markoltam és közelebb húztam magamhoz, szinte szorítottam a testemhez, hogy a mellkasa erősen az enyémnek préselődjön, ágyéka pedig az farmerom feszülő cipzárjához nyomódjon. Belenyögött a csókba a kulcscsontomnál, majd aprót harapott a puha bőrbe. Felszisszenve ragadtam meg a hajánál fogva, és óvatosan, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam elhúztam onnan a fejét.  
-          Ezért megfizetsz! – néztem a szépen kiemelt íves mélybarna szemekbe.
-          Fenyegetsz? – húzta fel a szemöldökét kacéran, miközben alsó ajkába vájta fogait.
-          Ígérek – villantottam rá a legszélesebb mosolyom, egy másodpercig még gyönyörködve néztem az arcát, majd a puha ajkakra vetettem magam és eszem ágában sem elválni tőlük, amíg nem muszáj.
Karjait gyengéden fűzte át a fejem mögött, miközben én ráérősen simítottam végig a formás combokon, melyek az enyémeken pihentek enyhe terpeszben. Visszafelé haladva nem tűrtem fel a ruha alját, lomhán siklott be a kézfejem a ruha alá, míg végül el nem értem a combjának felső részét, csípőjét és a bugyija szegélyét. Éreztem, ahogy mellkasa egyre gyorsabban emelkedik és süllyed, én pedig önkéntelenül is belemosolyogtam a csókba.
-          Tudom, hogy már nagyon akarod – suttogtam leheletnyire elválva az ajkaitól.
A lány perzselő tekintettel nézett az szemembe, mindössze pár centire az arcomtól, én pedig már attól teljesen felizgultam, hogy csak elképzeltem milyen lehet az ágyban. Kihúztam az egyik kezem a ruhája alól, felemeltem azt, és gyengéden eltűrtem egy kósza hajtincset az arcából, miközben pihe könnyedséggel a bőréhez értem. Mindössze egy másodperc tört részéig hunyta le a szemét, de tudtam, hogy élvezi, mégsem adja meg magát.
-          De ne aggódj, addig húzom, ameddig csak lehet, minden pillanatát élvezni fogod, miközben a pokolban érzed magad, és könyörögni fogsz.
-          Soha – mondta ki a szót halkan, pontosan abban a percben, amikor a taxi lefékezett a lakásunk előtt.
Lendületesen ugrott le az ölemből, felpattintotta az ajtót, és már ki is szállt. Villámgyorsan rendeztem a számlát, és a lány után eredtem, aki nem a ház ajtaja felé, sokkal inkább az ellentétes irányba sétát.
-          Mit művelsz? – kaptam el a karját, mire megállt, majd lassan felém fordult.
Illata egy lágy szellővel könnyedén eljutott hozzám, amikor pedig megéreztem minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne vessem rá magam erőszakosan a nőre.
-          Fogok egy taxit és haza megyek – mondta enyhe akcentussal, amit egészen ideg észre sem vettem, mégsem volt annyira fontos, hogy foglalkoztasson maga a tény.
Két szemével természetesen, áthatóan nézett rám, miközben egyik kezével a retiküljét fogta, másikat pedig enyhe rántással az én szorításomból akarta kiszabadítani. Elmosolyodtam, ahogy végignéztem rajta és felmértem szavai jelentését, majd elengedtem és hátrébb léptem. Kezeim lazán zsebre vágtam és vidáman néztem fel a lányra.
-          Nem fogsz elmenni – jelentettem ki a lehető legtermészetesebben, hogy ne érezze, bármennyire is magabiztosan állítom, megöl a tudat, hogy talán ma nem velem tölti az estét.
-          Ezt mégis miből gondolod – fordul immár felém teljes testével, ezzel végleg feladva a tervét, hogy leintsen magának egy taxit.
-          Kívánsz és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mégis milyen lehet velem egy este. Kínozni fog a gondolat, hogy talán kihagytad ezt a vissza nem térő lehetőséget.
-          Hm – ennyit mondott és tekintetét a földre szegezte. – Vagy talán neked van rám szükséged, és minden hülye szöveget bevetsz, hogy visszacsalj magadhoz, végül megtörténik, és te majd az hiszed, jól csináltad – mosolygott miközben közelebb lépett hozzám, és kihúzta magát. A szemében átsuhant az a bizonyos fény, én pedig egy pillanatra elfeledkezve magamról megdermedtem. – Pedig az igazság az, hogy tudtam, kellek neked, és harcolni fogsz akkor is, mikor én azt mondom nem. Elhitetem veled, hogy megadom magam, miközben fokozatosan te hódolsz be. Na, ez milyen? – mosolygott mindentudóan, és megállt előttem egy lépésnyire.
Nem válaszoltam, nem mozdultam, képtelen voltam. Ennyire látszott, hogy kétségbeesett vagyok? Most mondjam, hogy menjen a francba, vagy kit érdekel a férfiúi hiúság, és valljam be, hogy van benne valami? De hiszen, kihasznál! Istenem, imádom ezt a lányt! Majd revanst veszek a hálószobában, de akkor nem akármilyet.
-          Jó éjt, Harry – hajolt közelebb és lágy csókot lehelt az arcomra, majd épp fordult volna el, hogy valóban elkapja azt a taxit, amikor megragadtam a derekát, magamhoz rántottam és erősen tapasztottam számat az övére.
Kiszaladt belőle a szusz, ahogyan mellkasa az enyémnek ütődött, elnyílt a szája, így esélyt kaptam, hogy elmélyítsem a csókot. Szorosan öleltem körbe a lányt, miközben másik kezemmel hátulról a hajába túrtam és közelebb vontam a testemhez. Viszonzott minden egyes érintést, minden nyögést és csókja még annál is sürgetőbb, és forróbb volt, mint amikor az autóban hagyta magát nekem. Játékosan haraptam az alsó ajkába, mire erősen markolta meg a hajam, ezzel egyre jobban felizgatva.
Ledobta kezéből a laptáskát, miközben én combjai alá nyúltam és könnyedén az ölembe vontam.
-          Menj, mielőtt meggondolom magam – suttogta ágyékát az enyémnek nyomva, én pedig hallgatva rá a bejárati ajtónk felé indultam.
-          És a táska? – néztem vissza, mire a lány elvonta arcát az enyémtől, és hátrapillantott.
-          Nincs benne semmi, ha holnap itt lesz felkapom.
-          Ha nem lesz, száz másikat kapsz helyette – néztem immár fénylő szemébe a járda földje helyett.
A lány szája szegletében apró mosoly bujkált, majd miközben előhúzta kezét és lágyan végigszántott tincseim között, megszólalt.
-          Ne ígérj olyat, amit nem tartasz be.
-          Éppen ezért fogod megkapni azt is, amit a taxiban mondtam – komolyodtam el, és leengedtem a lányt.

Pillanatok alatt juttattam be magunkat az üres, és sötét lakásba, és amint ledobáltuk cipőinket újból felkaptam a lányt, és meg sem szakítva szenvedélyes csókunkat indultam a szobám felé. Fél kézzel löktem be az ajtót, majd magunk mögött a lábammal löktem be. Hirtelen megfordultam és karjaimmal védve a lányt vetettem neki őt az ajtónak, és nyomatékosítva szavaim, miszerint élvezve fogja utálni az elkövetkezendő órákat, enyhén nyomtam magam neki, hogy érezze meredező keménységem minden egyes pillanatban. Lihegve harapott bele a fülcimpámba, amivel halk morgást kényszerített ki belőlem, és képtelen voltam lassan, vagy gyengéden csinálni, egyszerűen megfogtam a ruháját a mélyen dekoltált résznél és gondolkodás nélkül széttéptem kívánatos testén. Láttam rajta, ahogy egy pillanatra megdermedt hirtelen tettemtől, vagy talán az állatias fénytől a szememben, és egy pillanatig csak nézett, majd leeresztve rólam két lábát megállt, ellökött magától, és megismételve tettem, rámarkoltam az ingemre és nem törődve a gombok ellenállásával, szétszakította azt.
Hallgattuk, ahogy a gombok halkan kopognak a parkettán, majd szétgurulnak a szoba különböző pontjai felé. Képtele voltam levenni tekintetem a lányról, aki előttem állt egy szál fekete fehérneműben, méghozzá magán hagyva a magas sarkúját. Hosszú lábait előnyösen kiemelte a cipő, mellei gyönyörű feszességgel kiáltottak értem, miközben egyre gyötört a gondolat, hogy megfordíthassam és megnézhessem a fenekét. Hogy belemarkoljak, miközben mellei a felsőtestemhez nyomódnak. Hangosan nyeltem, és láttam, ahogy a lány is tekintetével a felsőtestem nézi, láthatóan elégedetten.
-          Idióta! Imádtam ezt a ruhát!
-          Így jobban nézel ki – szeltem át kettőnk között a távolságot, megfordítottam, és az ágyra löktem.
Végigcsókoltam a nyaka vonalát, a kulcscsontját, apró szívott foltokkal tarkított bőrét kényeztettem édes csókokkal, miközben mind egyre lejjebb mentem. Kitártam két karját a teste mellé, összefűztem ujjainkat és szorosan leszegeztem a puha ágyhoz, miközben élveztem, ahogy tehetetlenül vergődik egy-egy izgató pont megcsókolásakor, vagy amikor oldalához érve ajkaim gyengéden csiklandozzák. Mellei közé fúrtam az arcom, és nyelvemmel leheletkönnyedén érintve végignyaltam a keblek vonalát, ahol a melltartó fogta. Hallgattam a lány zihálását, éreztem testének hőjét, és mosolyogva konstatáltam, ahogy karjaival szabadulni próbál, mégis erősebben szorítja ujjait az enyémekre, mialatt lábait felemelve átkulcsolja a hátam.
-          Édes a szenvedés, nem? – suttogtam csókjaimmal borzolva a kedélyeit. Lágyan lehelve haladtam végig a hasán keresve azokat a pontokat, melyektől elgyengül és megadja magát nekem.
-          Ha egyszer innen kiszabadulok – morogta feszülten, de a következő pillanatban elértem az alsóneműje széléhez, megmozgattam a fogammal, majd lejjebb haladva erősebben fogtam a lányt, és a fehérneműn keresztül rácsókoltam a csiklójára, mire éreztem, hogy egy pillanatra teljesen elgyengül, és minden eddigi erőlködése és erőfeszítése tovaszáll.
-          Hosszú este lesz – vigyorodtam el, ahogy felemeltem a fejem, hogy rálássak a lány arcára, majd kihasználva, hogy még mindig teljes önkívületi állapotban van eleresztettem a kezét, lerántottam róla a tangát, majd széttárva lábait közéjük fúrtam az arcom.
Az illata, a tapintása, a látványa, mindene vonzott ebben a nőben. Erősen megmarkolva a lábait akartam neki minden kényeztetést megadni, hallani hangos nyögéseit, érezni, ahogy ellenáll, küszködik és végül mégis, a saját teste ellen, elveszíti a harcot.
Mind szélesebbre és szélesebbre tártam lábait, éreztem, ahogy egyre jobban megfeszül, kétségbeesetten keresi a kontaktust velem, kezei keményen túrnak a hajamba, megragadják azt és még közelebb húzzák a fejem élvezete forrásához. Nem hagytam abba, amíg meg nem hallottam, ahogy a nevemet nyögve először ívbe feszül, majd elernyed a teste, ahogyan kezei markolása enyhül és már nem szorít, sokkal inkább simogat, addig, amíg minden nyomát el nem tüntettem az iménti hangos orgazmusának.
Elégedetten emeltem fel a fejem, majd feltoltam magam pontosan addig, hogy a fejem pontosan a még csukott szeme lány feje fölé essen, és lenézhessek pihegő, kimerült arcára.
-          Üdv a pokolban – simogattam meg a haját, mire a lány lassan kinyitotta a fejét és rám nézett.
-          Soha nem akartam a mennybe menni. Most csak még jobban megerősítetted – helyezkedett el alattam úgy, hogy kezét a mellkasomra tehesse.
Lassan simított végig a mellemtől a hasamig, majd vissza, miközben elismerősen bólogatott.
-          Nem is rossz, Styles – mosolyodott el bókolva, amit én egy csókkal köszöntem meg.
Nyelve vad táncot járt az enyémmel, miközben már nem támasztottam magam felette, ráereszkedtem a testére. Éreztem, ahogy kezével kioldotta a nadrágom övcsatját, lehúzta a sliccet, és máris csak egy mozdulat választott el minket attól, hogy immár rajtam is csak alsónadrág maradjon. A szoba másik végébe hajítva a ruhadarabot ereszkedtem volna vissza a lányra, aki viszont kezét a mellkasomnak tapasztotta, és megállított. Értetlenül meredtem rá.
Reméltem, hogy nem megint a „na, jó, most elmegyek, mert én vagyok a manipulatívabb” akcióját akarja előadni. Szememmel követtem a keze mozdulatát, hogy az alsóm gumija felé nyúl, és lassan lehúzza rólam, ezzel szeme elé tárva a büszkeségem. Lassan felemeltem mindkét lábam, és kiléptem a feszélyező ruhadarabból, így már nem is ütköztem akadályba, amikor újból a lány hívogató ajkaira készültem lecsapni.
Szorosan öleltem át a testét karjaim átfűzve a háta mögött, miközben ő a nyakam átölelve vont mind és mind közelebb magához, lábai pedig újból megtaláltam a csípőm és szorosan rátekeredtek, magához szorítva a testem. Imádtam a percek minden egyes másodpercét, a kínzóan lassú mozdulatokat, a csókcsatákat, az érintéseket, és azt, hogy bármikor megmozdulhatnék, és magamévá tehetném, mégis inkább játszunk, és kóstolgatjuk a másikat. Éreztem, ahogy a péniszem csupasz domborulatának nyomódik, és akaratlanul is belenyögtem a csókba. Benne akartam tudni magam. Óvatosan távolodtam el az arcától, kissé feltoltam magam, kinyitottam a szemem, és a csokoládébarna mélységbe néztem.
-          Nem kéne…? – kérdeztem a lehető legbénábban, mire elmosolyodott, és elkezdett egy kiálló hajtinccsel játszani.
-          Tablettázom – világosított fel, majd felemelkedett az ágytól, és lágyan belecsókolt a nyakamba, lefelé csúszva a mellkasomra, majd mindkét mellbimbómra apró puszikat nyomott.
Lehunytam a szemem, ahogy egy másodperccel később megéreztem ajkait az enyémekben, ahogy bebocsátást kérnek, én pedig megadtam neki. Visszanyomtam a lány az ágyra, és egy egyszerű mozdulattal kioldottam az elől kapcsos melltartó által felállított akadályt. A látványtól eltelve néztem le a lányra, majd ujjainkat összefűzve belenéztem a szemébe, és egy határozott mozdulattal elmerültem benne. Hangos, kéjes nyögés hagyta el a száját, amit egy csókkal tompítottam és újabb lökéssel adtam meg neki azt, amire a találkozásunk óta vágyik. Amire én vágyom.