Nincs mentségem a késésre, sajnálom! Vagyis van, de ez akkor sem magyarázat, szóval csak remélni tudom, hogy vannak még kedves, édes olvasóim! :)
A mai fejezetet szeretném kicsit osztályozni, ugyanis nagyon, nagyon, nagyon, ismétlem, nagyon +18-as!
Kérlek csak akkor olvasd, ha bírod, ha nagy vagy, és ilyesmi. :)
Mindenkitől elnézést a nagyon szexi részért, és az esetleges csúnya szavakért, én szeretlek titeket!
Jó szórakozást!
U.i.: Külön köszönet az utolsó fejezethez érkezett kommentekért! :)
Adél, Jenni, ezt a részt többek közt nektek is ajánlanám a támogatásotokért, és hogy velem vagytok mindig és olvastok! :)))
The night which you'll always remember
Álmosan fordultam át az este folyamán
már sokadszor a másik oldalamra, azt hiszem, ezt nevezik szenvedésnek, amikor
már nem vagy álmos, csak fáradt, forgolódsz és a rémálmod, hogy ki kelljen
kelned a puha párna és a meleg takaró édes fogságából. Laposan pislogtam párat, miközben az üres
ágyat néztem, és igyekeztem feleleveníteni, hogy mi is történt tegnap, hiszen
adott volt a kérdés, hogy hol is vagyok, ha egyáltalán nem ismerős a terep.
Aztán hirtelen, mint valami filmben elevenedett fel előttem Zayn arca, ahogy
sarokba szorított, a gondolataim, melyek folyton azon cikáztak, hogy miért is
nem mondtam még igent a hétvégére, ha úgyis tudom, hogy igent fogok. Emlékeztem
a több órás motor útra, a megérkezésre a takaros kis házhoz és a történetekre,
melyekkel Zayn szórakoztatott, míg végül már képtelen voltam nyitva tartani a
szemem, és elaludtam mellette az ágyban. Még napközben behúztuk a függönyöket,
és körülbelül délután kettő lehetett, amikor a hosszú nap után elnyelt a
könnyed sötétség.
Feltoltam az arcom a párnáról, és egy
éjjeliszekrényféleséget igyekeztem keresni, amin megpillanthatok egy órát és
megtudhatom, hogy mennyire is nyúlt az éjszakába a délutáni alvásom, de
csalódnom kellett, se kis szekrény, se óra. Felnyögtem és átvetettem magam a
másik oldalamra, ezzel pedig egyidejűleg kattant az ajtó, és lépések zaja
ütötte meg a fülem.
-
Szép estét
Csipkerózsika! – süllyedt be mellettem az ágy, és nem a leülős formában. Az
egész hossz besüppedt, mellettem a párna megremegett.
-
Mennyi az idő? –
nyögtem visszaeresztve arcom a tollas puhaságba. Fáradt voltam.
-
Este kilenc. Együnk,
aztán fél tizenegy fele indulás.
-
Indulás? Mégis hova?
– emeltem fel hirtelen a fejem, és értetlenül meredtem az arcára. Egy percig
azt is elfelejtettem, hogy elrejtsem magam előle a reggeli borzalmas kinézetem
miatt.
-
Szórakozni. Azért,
amiért jöttünk.
-
De hova? –
erősködtem tovább, miután egyre inkább az az érzés kerített hatalmába, hogy
saját szórakoztatása érdekében hallgat el előlem információkat.
-
Gyere enni, aztán
mutatok valamit! – intett az ajtó felé, és már fel is tolta magát az ágyról.
Kezét nyújtotta felém, és várakozón
nézett, biztosra vette, hogy meg fogom adni magam, hiszen egyrészt egy napja
nem ettem, másrészt a kíváncsiság nagy úr.
-
Nem! Mutass, aztán
eszem. Esetleg – makacsoltam meg magam, ugyanis a pimasz csillogás a szemében,
a féloldalas mosoly pedig az arcán nem hagyott nyugodni.
-
Olivia White, nem
opciókat ajánlottam, hanem kijelentettem hogyan lesz – komoly arcalt fordult
felém, szinte egyik pillanatról a másikra tűnt el az arcáról a mosoly, és
átmenet nélkül váltott bohókásból ellentmondást nem tűrően határozottá. Ha nem
láttam volna azt a bizonyos csillogást a szemében, még el is hittem volna, hogy
megharagudott, így viszont csak hihetetlen mértékben meglepett a fellépése. – Szóval,
ha nem fogod meg most a kezem, és jössz le velem enni valamit, akkor kimegyek,
öt percet kapsz, hogy utánam gyere. Ha egyik sem történik meg, nem állok jót
magamért!
Egy percre elfordítottam róla a
tekintetem és mérlegeltem az esélyeim. Zayn nem éppen úgy nézett ki, mint aki
viccel, vagy akit meghat a hisztim, ha most belekezdek. Talán éppen az a baj
vele, hogy hatalmas az egója, nagy az arca, kioktat, ha kell durva és
határozott, nagyszájú, és veszélyes. Túl sok olyan tulajdonsággal rendelkezik,
mint én hasonlóak vagyunk, én pedig ehhez nem vagyok hozzászokva. Nem szeretem,
ha irányítanak, ha megmondják mit csináljak, és eddig ezzel nem is volt semmi
problémám, mert általában a fellépésem háttérbe szorítja a gyenge jellemmel
rendelkező egyedeket. De most itt van Zayn, aki simán lealáz kihasználva azt,
hogy férfi, és hogy a legkevésbé sem érdekli, hogy én éppen milyen határozottan
is lépek fel ellene. Gyenge vagyok mellette. Egy senki. Ez pedig…
Lassan nyújtottam felé a kezem, amit ő
készséggel el is kapott, és lassan felhúzott az ágyról. Maga mögött húzva
lépkedett az ajtó felé, én pedig kómásan és teljesen összezavarodva hagytam.
… Tetszik?
***
Szótlanul telt a vacsoraidőben
felszolgált reggelink, hiszen legnagyobb meglepetésemre Zayn már mindent
előkészített az asztalon, így némán szolgálhattam ki magam az étkekből.
Tojásrántotta, toast, sonka, bab, apró kolbászok, és főtt tojás is várt, a
müzli és a tej mellett. Elképedve léptem az asztal mellé toltam fel magam a
bárszékre, miközben a fiú kérdés nélkül töltött a narancsléből. Ennél a pontnál
mér kétség sem férhetett ahhoz, hogy biztosra vette, le fogok jönni enni minden
ellenkezésem ellenére. Nem tudom mi tehette, de képtelen voltam túllépni
kábultságomon és olyan dolgokon gondolkodni, mint a mit keresünk itt, mégis
miért jöttem el vele, hova készülünk, mi a meglepetés, mikor jutunk haza, és hogyan,
egyszerűen csak üveges tekintettel, fáradtan bambultam magam elé, és komótosan
fogyasztottam a reggelim.
Sötét volt a garázs, ahova egy szűk
folyosón sétáltunk ki és rettenetesen erős festékszagú. Torz fintorba fordult
az arcom, ahogy megcsapott a szag, de nem volt időm megtorpanni és szokni a
sötétet, vagy a szagot, ugyanis a fiú már el is indult előttem, én pedig a
sötét homályban követtem az alakját. Középen egy hatalmas meghatározatlan tárgy
foglalt helyet, amely egy lepellel volt letakarva, így nekünk az mellett kell
oldalaznunk előre. Egyetlen apró információt sem árult el nekem Zayn arról,
hogy mi is a terve a mai estére, vagy, hogy mit keresünk a sötét garázsban, de
ez még a legkisebb gondom volt. Sokkal jobban izgatott, hogy vajon Hannah
tudja-e tartani a hátát, és fedez-e folyamatosan, ha anyáék érdeklődnének a
hollétemet illetően, ugyanis mindössze maximum reggelig bírja ki a telefonom
akkumulátora, így egyetlen hívást tudok lefolytatni, amivel biztosítom anyáékat
afelől, hogy otthon vagyok Nanáéknál, és jól vagyok.
-
Zayn!
-
Hm?
-
Mit keresünk itt? Aú
– szisszentem fel, ahogy véleményem és fájdalmam szerint belerúgtam egy teli
festékesdobozba, amit nem csak a lábfejem és lábujjaim, hanem a sípcsontom is
bánt.
Egy ideig egy lában ugrálva követtem
Zayn sötét és lassan előre haladó alakját, majd elkaptam a vállát, amivel megállásra
kényszerítettem.
-
Jól vagy? – fordult
hátra, és közelről már láttam az arcát is, ahol kivehető volt, hogy értetlenül,
összevont szemöldökkel vizsgálja az arcom.
-
Nem mondanád inkább
mégis el, hogy miért botladozunk a sötétben?
-
Mert fogalmam sincs,
hogy hol van a villanykapcsoló – vonta meg a vállát, majd visszafordult előre,
lerázta magáról a kezem, de mielőtt még időm lett volna felháborodni megfogta
azt és maga mögött húzva indult tovább.
-
Ja, hát ezzel még
nem kerültem közelebb ahhoz a rengeteg válaszhoz, amit várok – morogtam inkább
csak magamnak. Egyre jobban éreztem azt, hogy csak egy szélmalomharc az, amit
vívok az információkért, és lassan a feladás gondolata egyre jobban
foglalkoztatott.
-
Á, a büdös francba –
torpant meg, majd egyik lábát felemelve járta el ugyanazt az egy lábon ugrálós
táncot, mint én néhány másodperce. Lenéztem a lábához, és egy hasonló festékes
vödör formája is kirajzolódott, így most már szinte biztos, hogy ugyanolyan áldozatává
vált a színezőanyagnak, mint jómagam. Képtelen voltam visszafojtani a
nevetésem, hangos kacagásban törtem ki, amit Malik egy horkantással nyugtázott.
– Állj meg itt, és várj. Megkeresem azt a kibaszott kapcsolót – morogta
elengedve a kezem és lassan ellépett előlem, most már feltűnően darabos és
elővigyázatos mozgással.
Ha időm, és lehetőségeim engedik biztos,
hogy körbefordultam volna, hogy tudjam honnan is jön Zayn, milyen a Malik
család öröksége, hogyan is néz ki a ház, kupi van, vagy rendben tartja, de csak
álltam esetlenül karjaim magam előtt tartva és vártam a világosságot, ami pár
másodperc múlva egy hangos „tádám” után meg is jelent.
-
Na, jó vagyok?
-
Nagyon fergeteges!
Hihetetlenül nagy intelligenciát sejtet a tény maga, hogy a saját házadban
röpke öt perc után sikerült megtalálnod a villanykapcsolót, miközben arról a
tényről, hogy festékes cuccok vannak szétszórva mindenhol elfelejtettél mind
engem, mind pedig magadat tájékoztatni.
-
Azaz, okoskodjál
csak, alig húsz perc múlva már nem fogsz! Sőt, meg merem kockáztatni, hogy
megszólalni sem bírsz majd!
-
Remélem nem a
farkadra utalsz ilyen nagy felhanggal – horkantam fel nevetve, mire Zayn
mosolyogva megrázta a fejét, és közelebb lépett a letakart tárgyhoz. Világosban
a kirajzolódott formák alapján megállapítottam, hogy egy autót takar a lepel, a
másik eshetőséggel ellentétben, ami megfordult a fejemben, miszerint időgép.
-
Hidd el, akkor is
csak majd tátod a szád, ha érted mire gondolok – kacsintott rám, amire bár
vissza akartam vágni, egyszerűen képtelen voltam, így csak kissé pirosló arccal
követtem mozdulatait, és a gép hátsó részére helyeztem a kezem.
-
Szép forma –
állapítottam meg elismerően, amivel azt hiszem újabb mögöttes szexuális
tartalmat vélhetett felfedezni, ugyanis hangos röhögésben tört ki. – Istenem
Zayn, fejezd be! Nem lehetne, hogy egyszerűen csak lerántod a leplet és
megnézhetem végre?
-
Hé, hé, hé, ezt ki
kell várni! Hónapok óta nem láttam a kicsikémet. Kerülgetjük egymást, végre
beszippantom az illatát, simogatom, aztán jöhet a java.
Elképedve néztem a fiúra, aki minden
szavát halálosan komolyan is gondolta. Mosolyogva, szinte még sohasem látott
gyöngédséggel húzta végig a kezét az autó oldalán, miközben a lehető
legnagyobbat szippantotta a vaníliás, olajos, festékes, kissé poros levegőből,
ami az arcán tükröződő érzelmekből következtetve élvezetet okozott neki, és
imádta. Megráztam a fejem, becsuktam a szám, magam előtt karba fontam a kezem,
és így néztem fel Zaynre.
-
Esetleg kettesben
hagyjalak titeket?
-
Esetleg féltékeny
vagy? – vágott vissza mosolyogva, miközben kihúzta magát.
-
Nem, csak nem
érdekel a petting része a dolognak – magyaráztam a tőlem telhető legnagyobb
közönyösséggel, miközben éreztem, hogy forr bennem indulat. Fogalmam sincs mi
korbácsolhatta fel bennem, de egyszerűen képtelen voltam elfojtani, bármennyire
is igyekeztem.
Néztem, ahogy az énekes lassan elsétál
az autó oldalától a motor felé, és lassan, szorosan két kézzel rámarkol a
kocsit takaró lepedőre.
-
Izgulsz, mi? –
fordult felém, és ökölbe szorított kezeim bámulta.
-
Megütlek!
Egy percbe sem telt, hogy Zayn lerántsa
az autóról az anyagot, előrántsa a zsebéből a kulcsokat, bepattanjon a vezető
ülésre, kinyissa nekem az oldalajtót és türelmesen várja, hogy magamra találjak
és beüljek mellé.
Képtelen voltam levenni a tekintetem a járműről, egyszerűen
maga volt a tökéletesség, a veszély, a szépség, és az az autó, amibe én soha az
életben nem ülök bele, tudva, hogy a legalsó sebessége is legalább 300km/h, és
ezt körülbelül két másodperc alatt el is éri. Izgatott a tudat, hogy milyen
lehet a végsebességével száguldani, hogy milyen lehet vezetni, de az is elég
lett volna, ha csak nézhetem.
-
Ez…ez egy…
-
Na, most mi van?
Beülsz?
-
Ez egy Lamborghini –
böktem ki végre és hátráltam egy lépést. – Én ebbe nem ülök be.
-
Mert?
-
Mert megölsz! Tudod
mennyivel tud menni ez az állat? – böktem a fehér szépségre kitágult
pupillákkal.
-
Oké, először is elég
sokk nekem az is, hogy van fogalmad milyen kocsi ez, de esküszöm, átadom a
vezetőülést, ha a végsebességét is megmondod.
Szinte hallottam a saját nyelésem zaját,
miközben feszülten mindkét kezem a zsebembe dugtam.
-
Akkor inkább nem
tudom.
-
Ez igen White!
Napról napra több meglepetéssel szolgálsz! Na, szállj be! – intett a fejével.
Darabos mozgással fordítottam fejem az
égbe nyúló szélső ajtó felé. Igazából nem tudom mitől félek, hiszen általában
az ilyen dolgok nem ijesztenek meg, nem riasztanak el, mégis ha Zayn neve merül
fel többek közt a kocsik, gyorsulás, motorozás, bulizás szavak mellett egyfajta
vad félelem fog el, ami egyben izgat és megrémít. Lehet, hogy beteges, amit
érzek, de szinte biztos vagyok benne, hogy meg van a férfiban az a vadság, ami
miatt egyszer nagyon meg fogom szívni.
-
Hova megyünk? –
tudakoltam egy lépést megtéve felé.
Akaratomon kívül hajlottam a beleegyezés
végkimenetelébe. Tartottam tőle, hogy könnyűszerrel lecsapja az ajtót és itt
hagy, elvégre nem tudok sehova menni az irányítása nélkül. Sohasem találnék
haza. Ráadásul az, ha magamra hagy azzal jár, hogy mellőznöm kell a társaságát,
nem fogom érezni az illatát, nem látom a mosolyát, és nem fog megborzongatni a
tudat, hogy mellettem van.
Jesszus, mi történt velem?
-
A kocsiban elmondom
– zárta rövidre, elfordult tőlem, gyújtást adott a kocsira, és a motor
felbőgött.
Menjek, ne menjek. Menjek, ne menjek. Menjek,
ne…
-
Istenem, egyszer a
saját önfejűségem fog a sírba vinni – morogtam, majd bevágtam magam az
anyósülésre.
Lábaim szorosan egymás mellé zártam,
karjaim esetlenül pihentek az ölemben, miközben szigorú arccal, izgatottságtól
zihálva és a dübörgő mellkassal bámultam ki a szélvédőn.
-
Fogalmad sincs, hogy
kell lecsukni az ajtót, igaz? – kacagott igazán jókedvűen Zayn, mire csak felé
fordítottam a fejem, és arcizmom sem rándult.
Bal kezével lazán fogta a kormány
tetejét, miközben másik keze a sebességváltón nyugodott. A letörölhetetlen
vigyor természetesen az arcán ült, és élvezte. Annyira élvezte…
-
Igaz – válaszoltam sértődötten
és hagytam, hogy Zayn mosolyogva átnyúljon a testem felett, és megmutassa
hogyan is „csukom be” magam mögött az ajtót.
/Harry/
Lágyan csókoltam bele a nyakába,
miközben kezemmel körülöleltem törékeny testét és közelebb húztam magamhoz.
Könnyedén az ölembe tudtam ültetni a hatalmas cabben, miközben a sofőr zavartalanul
vezethetett, a fekete elválasztó üveg pedig biztosított minket afelől, hogy ő nem
láthat be, mindössze a mi oldalunkról zavartalanul az áttekintés.
Volt valami ebben a lányban, ami miatt
képtelen voltam elszakadni tőle. Talán az illata, vagy a megjelenése, a
szépsége, az alakja, a kisugárzása, vagy éppen mindegyik egyszerre, nem tudom,
csak azt tudtam, hogy az ellenállás hiába való. Magába szippantott, akartam
minden egyes porcikáját, kívántam minden csókját, érintését, érezni akartam az
illatát, látni az arcát, a mosolyát, az élvezetet az arcán, a kéjt, a mohó
csillogást a szemében. Szükségem volt rá, hogy minden lehető formában érezzem a
testének minden részét, akartam őt minden egyes pillanatban, mégis nyújtani
kívántam, húzni, hogy az összes érintés elnyúljon, mindegyik élvezet legyen és
sose érjen véget az éjszaka. Olyan volt számomra, még anonimként is, mint
szomjazó, sivatagban eltévedt embernek akár egy csepp víz. Még többet akartam,
még tovább és végtelenül.
Hátradöntöttem a fejem, ahogy megéreztem
a lány apró kezeit a nyakamon, miközben apró csókokkal borította be az arcom
elindulva a fülemtől egészen a szám sarkáig. Megremegtem, ahogy meleg lehelete
az arcom csiklandozta, majd pedig az ajkak a nyakam oldalán suhantak végig.
Beharaptam a szám, erősen a fenekébe markoltam és közelebb húztam magamhoz,
szinte szorítottam a testemhez, hogy a mellkasa erősen az enyémnek préselődjön,
ágyéka pedig az farmerom feszülő cipzárjához nyomódjon. Belenyögött a csókba a
kulcscsontomnál, majd aprót harapott a puha bőrbe. Felszisszenve ragadtam meg a
hajánál fogva, és óvatosan, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam
elhúztam onnan a fejét.
-
Ezért megfizetsz! –
néztem a szépen kiemelt íves mélybarna szemekbe.
-
Fenyegetsz? – húzta fel
a szemöldökét kacéran, miközben alsó ajkába vájta fogait.
-
Ígérek –
villantottam rá a legszélesebb mosolyom, egy másodpercig még gyönyörködve
néztem az arcát, majd a puha ajkakra vetettem magam és eszem ágában sem elválni
tőlük, amíg nem muszáj.
Karjait gyengéden fűzte át a fejem
mögött, miközben én ráérősen simítottam végig a formás combokon, melyek az
enyémeken pihentek enyhe terpeszben. Visszafelé haladva nem tűrtem fel a ruha alját,
lomhán siklott be a kézfejem a ruha alá, míg végül el nem értem a combjának
felső részét, csípőjét és a bugyija szegélyét. Éreztem, ahogy mellkasa egyre
gyorsabban emelkedik és süllyed, én pedig önkéntelenül is belemosolyogtam a
csókba.
-
Tudom, hogy már
nagyon akarod – suttogtam leheletnyire elválva az ajkaitól.
A lány perzselő tekintettel nézett az
szemembe, mindössze pár centire az arcomtól, én pedig már attól teljesen
felizgultam, hogy csak elképzeltem milyen lehet az ágyban. Kihúztam az egyik
kezem a ruhája alól, felemeltem azt, és gyengéden eltűrtem egy kósza hajtincset
az arcából, miközben pihe könnyedséggel a bőréhez értem. Mindössze egy
másodperc tört részéig hunyta le a szemét, de tudtam, hogy élvezi, mégsem adja
meg magát.
-
De ne aggódj, addig
húzom, ameddig csak lehet, minden pillanatát élvezni fogod, miközben a pokolban
érzed magad, és könyörögni fogsz.
-
Soha – mondta ki a
szót halkan, pontosan abban a percben, amikor a taxi lefékezett a lakásunk
előtt.
Lendületesen ugrott le az ölemből,
felpattintotta az ajtót, és már ki is szállt. Villámgyorsan rendeztem a
számlát, és a lány után eredtem, aki nem a ház ajtaja felé, sokkal inkább az
ellentétes irányba sétát.
-
Mit művelsz? –
kaptam el a karját, mire megállt, majd lassan felém fordult.
Illata egy lágy szellővel könnyedén
eljutott hozzám, amikor pedig megéreztem minden erőmet össze kellett szednem,
hogy ne vessem rá magam erőszakosan a nőre.
-
Fogok egy taxit és
haza megyek – mondta enyhe akcentussal, amit egészen ideg észre sem vettem,
mégsem volt annyira fontos, hogy foglalkoztasson maga a tény.
Két szemével természetesen, áthatóan
nézett rám, miközben egyik kezével a retiküljét fogta, másikat pedig enyhe
rántással az én szorításomból akarta kiszabadítani. Elmosolyodtam, ahogy
végignéztem rajta és felmértem szavai jelentését, majd elengedtem és hátrébb
léptem. Kezeim lazán zsebre vágtam és vidáman néztem fel a lányra.
-
Nem fogsz elmenni –
jelentettem ki a lehető legtermészetesebben, hogy ne érezze, bármennyire is
magabiztosan állítom, megöl a tudat, hogy talán ma nem velem tölti az estét.
-
Ezt mégis miből
gondolod – fordul immár felém teljes testével, ezzel végleg feladva a tervét,
hogy leintsen magának egy taxit.
-
Kívánsz és nem hagy
nyugodni a gondolat, hogy mégis milyen lehet velem egy este. Kínozni fog a gondolat,
hogy talán kihagytad ezt a vissza nem térő lehetőséget.
-
Hm – ennyit mondott
és tekintetét a földre szegezte. – Vagy talán neked van rám szükséged, és
minden hülye szöveget bevetsz, hogy visszacsalj magadhoz, végül megtörténik, és
te majd az hiszed, jól csináltad – mosolygott miközben közelebb lépett hozzám,
és kihúzta magát. A szemében átsuhant az a bizonyos fény, én pedig egy
pillanatra elfeledkezve magamról megdermedtem. – Pedig az igazság az, hogy
tudtam, kellek neked, és harcolni fogsz akkor is, mikor én azt mondom nem.
Elhitetem veled, hogy megadom magam, miközben fokozatosan te hódolsz be. Na, ez
milyen? – mosolygott mindentudóan, és megállt előttem egy lépésnyire.
Nem válaszoltam, nem mozdultam, képtelen
voltam. Ennyire látszott, hogy kétségbeesett vagyok? Most mondjam, hogy menjen
a francba, vagy kit érdekel a férfiúi hiúság, és valljam be, hogy van benne
valami? De hiszen, kihasznál! Istenem, imádom ezt a lányt! Majd revanst veszek
a hálószobában, de akkor nem akármilyet.
-
Jó éjt, Harry –
hajolt közelebb és lágy csókot lehelt az arcomra, majd épp fordult volna el,
hogy valóban elkapja azt a taxit, amikor megragadtam a derekát, magamhoz
rántottam és erősen tapasztottam számat az övére.
Kiszaladt belőle a szusz, ahogyan
mellkasa az enyémnek ütődött, elnyílt a szája, így esélyt kaptam, hogy
elmélyítsem a csókot. Szorosan öleltem körbe a lányt, miközben másik kezemmel
hátulról a hajába túrtam és közelebb vontam a testemhez. Viszonzott minden
egyes érintést, minden nyögést és csókja még annál is sürgetőbb, és forróbb
volt, mint amikor az autóban hagyta magát nekem. Játékosan haraptam az alsó
ajkába, mire erősen markolta meg a hajam, ezzel egyre jobban felizgatva.
Ledobta kezéből a laptáskát, miközben én
combjai alá nyúltam és könnyedén az ölembe vontam.
-
Menj, mielőtt
meggondolom magam – suttogta ágyékát az enyémnek nyomva, én pedig hallgatva rá a
bejárati ajtónk felé indultam.
-
És a táska? – néztem
vissza, mire a lány elvonta arcát az enyémtől, és hátrapillantott.
-
Nincs benne semmi,
ha holnap itt lesz felkapom.
-
Ha nem lesz, száz
másikat kapsz helyette – néztem immár fénylő szemébe a járda földje helyett.
A lány szája szegletében apró mosoly bujkált,
majd miközben előhúzta kezét és lágyan végigszántott tincseim között,
megszólalt.
-
Ne ígérj olyat, amit
nem tartasz be.
-
Éppen ezért fogod
megkapni azt is, amit a taxiban mondtam – komolyodtam el, és leengedtem a
lányt.
Pillanatok alatt juttattam be magunkat az
üres, és sötét lakásba, és amint ledobáltuk cipőinket újból felkaptam a lányt,
és meg sem szakítva szenvedélyes csókunkat indultam a szobám felé. Fél kézzel
löktem be az ajtót, majd magunk mögött a lábammal löktem be. Hirtelen
megfordultam és karjaimmal védve a lányt vetettem neki őt az ajtónak, és
nyomatékosítva szavaim, miszerint élvezve fogja utálni az elkövetkezendő
órákat, enyhén nyomtam magam neki, hogy érezze meredező keménységem minden
egyes pillanatban. Lihegve harapott bele a fülcimpámba, amivel halk morgást
kényszerített ki belőlem, és képtelen voltam lassan, vagy gyengéden csinálni,
egyszerűen megfogtam a ruháját a mélyen dekoltált résznél és gondolkodás nélkül
széttéptem kívánatos testén. Láttam rajta, ahogy egy pillanatra megdermedt
hirtelen tettemtől, vagy talán az állatias fénytől a szememben, és egy
pillanatig csak nézett, majd leeresztve rólam két lábát megállt, ellökött
magától, és megismételve tettem, rámarkoltam az ingemre és nem törődve a gombok
ellenállásával, szétszakította azt.
Hallgattuk, ahogy a gombok halkan
kopognak a parkettán, majd szétgurulnak a szoba különböző pontjai felé. Képtele
voltam levenni tekintetem a lányról, aki előttem állt egy szál fekete fehérneműben,
méghozzá magán hagyva a magas sarkúját. Hosszú lábait előnyösen kiemelte a
cipő, mellei gyönyörű feszességgel kiáltottak értem, miközben egyre gyötört a
gondolat, hogy megfordíthassam és megnézhessem a fenekét. Hogy belemarkoljak,
miközben mellei a felsőtestemhez nyomódnak. Hangosan nyeltem, és láttam, ahogy
a lány is tekintetével a felsőtestem nézi, láthatóan elégedetten.
-
Idióta! Imádtam ezt
a ruhát!
-
Így jobban nézel ki –
szeltem át kettőnk között a távolságot, megfordítottam, és az ágyra löktem.
Végigcsókoltam a nyaka vonalát, a
kulcscsontját, apró szívott foltokkal tarkított bőrét kényeztettem édes
csókokkal, miközben mind egyre lejjebb mentem. Kitártam két karját a teste
mellé, összefűztem ujjainkat és szorosan leszegeztem a puha ágyhoz, miközben
élveztem, ahogy tehetetlenül vergődik egy-egy izgató pont megcsókolásakor, vagy
amikor oldalához érve ajkaim gyengéden csiklandozzák. Mellei közé fúrtam az
arcom, és nyelvemmel leheletkönnyedén érintve végignyaltam a keblek vonalát,
ahol a melltartó fogta. Hallgattam a lány zihálását, éreztem testének hőjét, és
mosolyogva konstatáltam, ahogy karjaival szabadulni próbál, mégis erősebben
szorítja ujjait az enyémekre, mialatt lábait felemelve átkulcsolja a hátam.
-
Édes a szenvedés,
nem? – suttogtam csókjaimmal borzolva a kedélyeit. Lágyan lehelve haladtam
végig a hasán keresve azokat a pontokat, melyektől elgyengül és megadja magát
nekem.
-
Ha egyszer innen
kiszabadulok – morogta feszülten, de a következő pillanatban elértem az
alsóneműje széléhez, megmozgattam a fogammal, majd lejjebb haladva erősebben
fogtam a lányt, és a fehérneműn keresztül rácsókoltam a csiklójára, mire
éreztem, hogy egy pillanatra teljesen elgyengül, és minden eddigi erőlködése és
erőfeszítése tovaszáll.
-
Hosszú este lesz –
vigyorodtam el, ahogy felemeltem a fejem, hogy rálássak a lány arcára, majd
kihasználva, hogy még mindig teljes önkívületi állapotban van eleresztettem a
kezét, lerántottam róla a tangát, majd széttárva lábait közéjük fúrtam az
arcom.
Az illata, a tapintása, a látványa, mindene
vonzott ebben a nőben. Erősen megmarkolva a lábait akartam neki minden kényeztetést
megadni, hallani hangos nyögéseit, érezni, ahogy ellenáll, küszködik és végül
mégis, a saját teste ellen, elveszíti a harcot.
Mind szélesebbre és szélesebbre tártam
lábait, éreztem, ahogy egyre jobban megfeszül, kétségbeesetten keresi a
kontaktust velem, kezei keményen túrnak a hajamba, megragadják azt és még
közelebb húzzák a fejem élvezete forrásához. Nem hagytam abba, amíg meg nem hallottam,
ahogy a nevemet nyögve először ívbe feszül, majd elernyed a teste, ahogyan
kezei markolása enyhül és már nem szorít, sokkal inkább simogat, addig, amíg
minden nyomát el nem tüntettem az iménti hangos orgazmusának.
Elégedetten emeltem fel a fejem, majd
feltoltam magam pontosan addig, hogy a fejem pontosan a még csukott szeme lány
feje fölé essen, és lenézhessek pihegő, kimerült arcára.
-
Üdv a pokolban –
simogattam meg a haját, mire a lány lassan kinyitotta a fejét és rám nézett.
-
Soha nem akartam a
mennybe menni. Most csak még jobban megerősítetted – helyezkedett el alattam
úgy, hogy kezét a mellkasomra tehesse.
Lassan simított végig a mellemtől a
hasamig, majd vissza, miközben elismerősen bólogatott.
-
Nem is rossz, Styles
– mosolyodott el bókolva, amit én egy csókkal köszöntem meg.
Nyelve vad táncot járt az enyémmel,
miközben már nem támasztottam magam felette, ráereszkedtem a testére. Éreztem,
ahogy kezével kioldotta a nadrágom övcsatját, lehúzta a sliccet, és máris csak
egy mozdulat választott el minket attól, hogy immár rajtam is csak alsónadrág
maradjon. A szoba másik végébe hajítva a ruhadarabot ereszkedtem volna vissza a
lányra, aki viszont kezét a mellkasomnak tapasztotta, és megállított.
Értetlenül meredtem rá.
Reméltem, hogy nem megint a „na, jó,
most elmegyek, mert én vagyok a manipulatívabb” akcióját akarja előadni. Szememmel
követtem a keze mozdulatát, hogy az alsóm gumija felé nyúl, és lassan lehúzza
rólam, ezzel szeme elé tárva a büszkeségem. Lassan felemeltem mindkét lábam, és
kiléptem a feszélyező ruhadarabból, így már nem is ütköztem akadályba, amikor
újból a lány hívogató ajkaira készültem lecsapni.
Szorosan öleltem át a testét karjaim
átfűzve a háta mögött, miközben ő a nyakam átölelve vont mind és mind közelebb
magához, lábai pedig újból megtaláltam a csípőm és szorosan rátekeredtek,
magához szorítva a testem. Imádtam a percek minden egyes másodpercét, a kínzóan
lassú mozdulatokat, a csókcsatákat, az érintéseket, és azt, hogy bármikor
megmozdulhatnék, és magamévá tehetném, mégis inkább játszunk, és kóstolgatjuk a
másikat. Éreztem, ahogy a péniszem csupasz domborulatának nyomódik, és
akaratlanul is belenyögtem a csókba. Benne akartam tudni magam. Óvatosan
távolodtam el az arcától, kissé feltoltam magam, kinyitottam a szemem, és a
csokoládébarna mélységbe néztem.
-
Nem kéne…? –
kérdeztem a lehető legbénábban, mire elmosolyodott, és elkezdett egy kiálló hajtinccsel
játszani.
-
Tablettázom –
világosított fel, majd felemelkedett az ágytól, és lágyan belecsókolt a nyakamba,
lefelé csúszva a mellkasomra, majd mindkét mellbimbómra apró puszikat nyomott.
Lehunytam a szemem, ahogy egy
másodperccel később megéreztem ajkait az enyémekben, ahogy bebocsátást kérnek,
én pedig megadtam neki. Visszanyomtam a lány az ágyra, és egy egyszerű
mozdulattal kioldottam az elől kapcsos melltartó által felállított akadályt. A
látványtól eltelve néztem le a lányra, majd ujjainkat összefűzve belenéztem a
szemébe, és egy határozott mozdulattal elmerültem benne. Hangos, kéjes nyögés
hagyta el a száját, amit egy csókkal tompítottam és újabb lökéssel adtam meg
neki azt, amire a találkozásunk óta vágyik. Amire én vágyom.
Szia :D
VálaszTörlésKhm..hát téged aztán nem kell félteni :D
De kezdem az elejéről...
Olivia és Zayn tökéletes... hihetetlen, hogy tudja Zayn semlegesíteni, megbabonázni Olit, és engem is.. elképesztő.
"- Nem mondanád inkább mégis el, hogy miért botladozunk a sötétben?
- Mert fogalmam sincs, hogy hol van a villanykapcsoló " - nem kicsit rhögötem XD komolyan, ezt elképzelni XDD
Ezek az utalások... remélem elcsattan az első csók lassan :D
Ki ez a lány? ezt a szemszöget nem elemezném tovább, mert akkor a komi is +++18as lenne XD
Mindig mondom, hogy azért imádom az írásod, mert részletesen írsz, no ezzel most sem volt gond, ha érted mire gondolok :D
Imádtam!
Várom a kövit, nagyooon :D
Puszi Jenni
Szia Jenni!
TörlésElképesztőn hálás vagyok, hogy ilyen gyorsan írtál nekem véleményt, nagyon köszönöm! :)
Nos, még sohasenem írtam ennyire nagy részletességgel ilyen jelenetet, és főleg nem férfi szemszögből, de ezt is kipróbáltam. :D Sőt, attól félek még nincs vége. :D Remélem nem nagy gond. :) A lány kilétének felfedése méééég várat magára, egészen a következő fejezetig szóval nem kell sokat várni. :)
Örülök, hogy tetszett a Zayn - Olivia rész, és hogy még ki is emeltél belőle részletet, jóó érzés, örülök! Majd igyekszem azzal a csókkal kapcsolatban. :D Egyelőre még ama kérést teljesítem, hogy sok közös jelent szerepeljen. :)
Köszönöm, hogy írtál, hogy imádtad, és hogy olvasol! :) Éééés itt is újfent nagyon boldog születésnapot! :) Csóóóókollak
Szia Kinga! :D
VálaszTörlésMegpróbálok valamit összehozni, hiszen a haragom irántad már eltűnt valamilyen szinten. :D Bár... ez nem jelenti azt, hogy könnyű szívvel megvárakoztathatsz minket. :D
Nem tudom milyen hangon, és milyen gyorsasággal szoktad elképzelni a 'beszédet' tőlem, de most megkérnélek arra, hogy próbáld kb. Styles gyorsaságával, jobban mondva lassúságával, természetesen női hanggal, nem pedig a drágánkéval. :D Szóval... induljon a mandula!
Felettébb mulatságosnak tartottam a néhány napja olvasott fejezetét Miss. Míg olvastam, a gondolataim örömtáncot lejtettek. Mindazonáltal ezt csak Olivia kisasszony szemszögéből íródott jelenetekre terjeszteném ki, hiszen Harry úrfi éppenséggel kompromittált egy hölgyet. Ezt a viselkedést teljesen elfogadhatatlannak tartom, követelem, hogy Mr. Styles vegye el feleségül azt a szegény kihasznált leányzót. Hol tetszik élni, a XXI. században? Sajnálatos módon nekem kell közölnöm Önnel, hogy a mi korunkban ez teljesen elfogadhatatlan. Ilyen fajta paráználkodásra senki sem tekint jó szemmel, rosszabb esetekben akasztással is végződhet; s utóbbi értesülésem szerint természetesen senki sem kívánja Harry Styles halálát.
Mr Malik és Miss White sötétben történő botladozása mosolyt, mindemellett néha rendes kuncogást is kiváltott belőlem. Tudnia kell, hogy eme szerencsétlen jelenet jó magammal is lejátszódott, voltaképpen ezért is éreztem azt a bensőmben, hogy nem illendő ilyen jó kedvvel szemlélni a történéseket. Ha emlékezetem nem csal, ezt már említettem kegyednek. Úgy érzem, egy kis fájdalom elviselhető volt a részükről, ugyanis elbűvölő szekér lapult a ruhaanyag alatt. Teljesen megbabonázta szerény személyemet. Rettentően érdekesnek találom, hogy Miss Olivia nem tud arról, hogy hova tartanak. Bízom abban, hogy a kisasszony mihamarabb hazatér, mivelhogy e két személy közelsége is lassan a kompromittáláshoz fog vezetni, és Isten mentsen minket egy újabb házasságtól. Ellenben Mr Malik meglehetősen előbb kinézne férjnek, mint a buja társa.
Azt hiszem végeztem. :D A főbb dolgokat már elmondtam, szóval ha nem tudtad kibogozni, semmi gond. :D A lényeg, hogy imádtam, nem volt durva, legalábbis szerintem, aztán... ne is hallgassunk magamra. :D Itt is nagyon szépen köszönöm az ajánlást! Ha nem lennél ilyen fantasztikusan jó, nem lennénk itt, szóval magadnak köszönheted. :D
Azt hiszem tartozom egy vallomással. Ne nézz bolondnak az iménti sorok miatt, kérek, hiszen ismersz már, szóval... ja, valószínűleg mindig bolondnak tartasz, sebaj. :D Én élveztem ezt is, és a fejezetet is, és tényleg megharagudtam rád, amiért 'csak' ennyit írtál. Tehát, frisset szeretnék!
Még a címre visszatérve... szóval a csaj marad. Rendben van, én is úgy gondoltam. :D
Remélem annyira nem fárasztottalak le. :D
Rengeteg jókívánsággal, Miss Adél
U.i.: 19. század elején játszódó 10 kötetes könyvsorozatot olvasok, szóval... onnan ered a kissé gyér próbálkozásom. :D